Vigasz

Vigasz

Vártam lépted neszét, jöttél hamar,
oly jól esett halk szavad, a vigasz.
Rám hajoltál, azt nem feledem el,
szerelmed csókja óvta lelkemet.
Éreztem forró izzás fojtó illatát,
kék ruhát szőtt rám a boldogság.
Hevített tested zenéje, szólt a dal,
a fáradt pillanat eltűnt nyomtalan.
Elmélyült a kék ég, a szőke felleg,
Szív tükre lett a óra, a perc veled.

“Vigasz” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Drága Ica!

    Gyönyörű pillanat az, amit ide varázsoltál.
    A képeid mindig elbűvölnek – "kék ruhát szőtt rám a boldogság".
    Igazán igéző.

    Ölellek szeretettel,
    Ida

  2. A már megélt pillanatok, igazi vigaszt tudnak nyújtani az életünk során. Sok feledhetetlen emléket őrzünk, ezek segítenek át olykor a gondokon.

    Gratulálok a vershez!(f)

  3. [b][center][color=#9900cc]Kedves Ica !

    Jó, ha néha az embernek vannak vigaszt adó szép napjai, amire aztán mindig szívesen emlékezünk vissza, mert olyan szép és bensőséges tud lenni, mint ez a -te kedves okos versed,,,

    Szeretve olvastam el !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!