Nem érzem, hogy érzek

Nem érzem, hogy érzek

Már nem érzem, hogy érzek
bármit is irántad,
s lelkem mélyén félek,
hogy ránk nem jól vigyáztam.

Régen örültem minden egyes pillanatnak,
most meg belefásultunk a szürke hétköznapba.
Boldogan fagytam meg fáradtan veled az éjszakában,
nem vágtunk soha a másik izgalmas szavába.
Minden lépéssel, ahogy tőled távolodtam
egy ócska elfonnyadt virággá áporodtam.
Szívem nehezült és fájt elmenni a közeledből,
de mára már könnyű kibújni az ölelésekből.
Mi az elején volt vágy és mindent lebíró akarat,
mostanra nem engedi átugrani a közben épült falakat.
És csak ontjuk egymásra a néma szavakat,
szívünkre növesztjük az ördög szarvakat.
Rácsok, határok és rengeteg szabály,
egy cseppnyi boldogságért ez túl nagy ár.

Már nem érzem, hogy érzek
bárhogy is kívánlak,
s bocsánatod kérem,
hogy ránk nem jól vigyáztam.

Szólj hozzá!