Egyszerre kint és bent
Már hűvösek az éjszakák
s a hajnalok – lehullott
lombok között ballagok
nappalra még az aranyló
nap kisüt, melengeti
a felszálló éjködöt
Hajnalokon már
dér lepi be a tájat
a fák között szürke
ködök járnak, de eltűnnek
mikorra a nap kisüt
nyomukban a táj
csuda fénybe öltözött
Szeretem, hogy szobámban
jó a meleg, reggelenként
később ébredek, de
sétálni mindjárt lemegyek,
ha nem jönnek esős fellegek
A levegő ilyenkor még
olyan friss, megfürdök benne
egy kicsit, ilyenkor tüdőm
felhőt fúj a szám köré
hiába ősz van – érzem én
Óh, ez a kedvenc évszakom
ezernyi szín, pompásan ragyog
sétáim közben gyönyörködöm
a hulló levél mégsem örömöm
De erről szól a tél elő
már be kell bújni a tél elől
hív a takarómba fosztott toll
ami jó meleget adó
ezért jó egyszerre kint és bent
ősszel az ember is megpihen.
Kenéz István / – keni –
Üröm, 2018. november 8.
Kedves Keni!
Örülök, ha Te is így látod és persze megtisztelsz vele!
Szeretettel üdvözöllek: Jedyke:))