Vigaszt keresve

Vigaszt keresve

Álom és ébrenlét határán
a két karomat tárnám feléd.
Megszeplősített lett a vágyam,
lázasan dugdossa szégyenét.
Elbújni lenne jó valahol,
talán a világ másik felén.
De zárbékót rakott rám a hold.
– hogy itt és most és mindörökké –
Tiszta arccal világlik felém.

“Vigaszt keresve” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Köszönöm Lajos. Ha te így értelmezted, akkor számodra így is van. Ahány olvasó, egy vers annyiféle lehet.
    Az idő tényleg egy lelki sebtapasz.

    Üdv: Kati

  2. Kedves Kati!

    Ha jól értelmezem, versed a holdciklussal kapcsolatos, ez esetben sajnos nincs mit tenned, csak az idő segít…
    Remélem, nem értettem félre!(f)

  3. Kedves Rózsa!

    Az idő mindent megold.Az írás is segít, valóban. Kicsit kívülről szemléljük a dolgokat. Köszönöm, hogy itt jártál.

    Üdv: Kati

  4. Köszönöm Keni az olvasást és a vigasztalást. Azért féllábbal már kinn vagyok valahogy a kétségbeesésből. Igazad van, élni kell.

    Üdv: Kati

  5. [b][center][color=#9900cc]Kedves Katlin !

    Mindannyian valamire mindig csak vigaszt keresünk mi is, és rátalálunk – néha nem, de élni kell !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!