Nyár után

Nyár után

Nyár után az ősz hűvös szele kél,
borzolja dérbe simult hajadat.
Fa lombja ritkul, zizzen a levél,
idő vasfoga csontodba harap.

Bárányfelhők bordázta az égbolt,
közöttük halovány fényfolt a nap.
Tovatűnik mindaz, mi oly szép volt,
rá a tél hófehér leplet havaz.

Ne félj, az élet itt véget nem ér!
A természet csak álmát alussza.
Új tavaszban eljön az ébredés,
ismét évszakok körútját futja.

Remélj, mert te embernek születtél!
Lét halhatatlan magja él benned.
Keresd utad, amelyre küldettél,
rajta mennyei kincsed megleled.

Schvalm Rózsa

(2013-09-16)

“Nyár után” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Nagyon tetszik ez a vers, a képeid szépek.

    Gratulálok!(f)

  2. Kedves Rózsa!

    Ez nagyon szép leírása az évszakváltásnak, és ebben a körforgásban az ember feladatának.

    Üdv: Kati

  3. [b][center][color=#9900cc]Kedves Rózsa !

    Aki ilyen finomsággal és bölcsen tud írni, az megáldatott egy jókora tehetséggel is, amivel szerencsére élsz köztünk, a mi teljes megelégedésünkre,,,

    Csak így tovább, ilyen szépen – sorba,,,

    Nagy szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/b]

  4. Kedves Rózsa !

    Versed mint mindég telve gyönyörű érzelmekkel,bármi legyen a
    téma tehetséged jutalma
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!