Ajándék
Nagyszerű ajándékot adott Isten:
Téged!
S a sok-sok barátot, aki körülvesz.
Egyedi mindegyik barátságom,
máshogy találkoztunk, és más célból.
Mindegyiktől kaptam valamit,
amit csakis ő tud nyújtani.
Mikor szükségem volt rád,
Isten vezérelt hozzám.
Mi nem is tudtuk, lehet,
hogy okkal történt mindez.
Ott, abban a pillanatban
te voltál az egyetlen,
akire én számíthattam.
Te voltál ki felemelt.
Talán nem is gondoltad,
hogy mindez egy szolgálat.
Tetteid, melyekből tanultam,
vagy maga az, amilyen te vagy.
Néhány mondat, egy beszélgetés.
Biztatás. Örök emlék.
Mert mindenki érték az Úr kezében,
mit a lehető legjobban használ fel.
Fedezd fel magadban a jót,
amivel Isten megáldott.
És add tovább mindenkinek,
azért kaptad Istentől meg.
Én szeretlek. Nagyon szeretlek.
És tudom, Isten adott nekem!
Kívánom, hogy a barátságunkat,
Istenünk erősítse és áldja!
Nekem, túlságosan misztifikálva van ez az hála, kihagyod a természetes emberi érzéseket: segítőkészséget, szeretetet, bizalmat, mindent, amit ember CSAK! embernek köszönhet – ezeknek semmi köze egy erősen idealizált földöntúli lényhez. Persze, ebben is lehet hinni, de azért ne feledkezz meg, hogy mindenek előtt EMBEREK vagyunk! Döntéseinket, mi hozzuk.
Érdeklődve olvastalak. Rózsa
[b][color=#990000]Kedves Ramóna !
Ez a versed a hálák hálája !
Szeretve !
– keni -[/color][/b]