Szép kor

Szép kor

Szép életű ezüst vándor,
Vén az utad, végén játszol.
Körülötted letört ágak,
Mondasz mesét unokáknak.

Emlékeid egyre többször,
Véred pezseg, lelked pörzsöl,
Törnek képek szép emlékek,
Féltve gyűjtöd mind meséknek.

Régi múltból, még régebbről,
Tör előre messzeségből.
Csak a szépre csak a jóra,
Rosszat fogjuk mosolygósra.

Bármi is volt életünkbe,
Gyermekeink tükörképe…

…Vittél – húztál keresztet,
Felvetted, fájt letetted.
Nehezet, hol könnyebbet,
de azt magad cipelted.

Voltál erős voltál gyenge,
Ördög is ki tönkretette.
De az angyal ott ült vállon,
Önzetlenül jót triplázzon…

…Meg őszült a hajkoronád,
Ünnepeljük alkotóját.
Hamvas csodálatra váltott,
Mert MENNYEID már megáldott.

20180803

“Szép kor” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][color=#990000]Minden kornak megvan a maga szépsége, főleg, ha így öregszünk ki a munkából és lassan az életünkből – szép korban,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!