Válasz nélkül
Hol az a pont,
amikor felülemelkedünk kicsinyes sérelmeinken,
és a demagógiák csuklyáját magunk mögé hajítjuk?
Hol az a pont,
amikor lesütött, izzó szemünket tágra nyitva,
egyenes, büszke derékkal emeljük föl fejünket,
hogy végre lássuk, ami körülöttünk történik,
és félelmeink feneketlen kútjába nézhessünk?
Hol az a pont,
amikor felébresztjük hánykolódó lelkiismeretünket
nyugtalan rémálmából,
amikor leporoljuk szívünk vendégszobájában felejtett
illedelmes alázatunkat,
és lelkünk pöcegödrébe száműzzük érzéketlen csatlósait
a szenvtelen közömbösségnek?
Hol az a pont,
mikor értelmünk konok kapuit szélesre tárjuk végre,
hogy beáramoljon a gyermeki őszinteség és jóság,
hogy a megénekelt rend elfoglalhassa méltó helyét,
és a szabadság lemeztelenített tudata eljusson hozzánk,
hogy rejtőzködő emberségünkről a leplet lerántsa?
Hol az a pont?
Kedves Kati,
örülök, hogy egyetértünk és köszönöm a figyelmedet.
Üdvözlettel:
Nándi
Kedves Keni,
köszönöm hozzászólásodat. Sajnos ilyenek vagyunk, ahogy írod:
gyarlók és néha gyávák, de ha már ezt beismerjük, akkor már tettünk egy lépést előre az felé a pont felé.
Üdvözlettel:
Nándi
Kedves Nándor!
Amíg az emberi butaság ilyen mértékű, addig az a pont sokak számára láthatatlan.
Üdv: Kati
[b][center][color=#0033ff]Kedves Nándor !
Kérdéseidben igazi komoly emberi gondolatokra kérdezel rá, hogy hol az a pont amikor tényleg szabadon szembenézhetünk önmagunkkal, hogy mi mindent megtettünk a jó célok érdekében minden köntörfalazás nélkül, mert mindannyian gyarlók és néha gyávák vagyunk mi emberek ezekben a feltett kérdésekben
Szabadítsuk fel magunkat és lelkiismeretünket egy jobb igazat élet vitelének reményében,,,
Én ezeket a gondolataiadat, és bölcsességedet emelném ki soraid nagyságából,,,,
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/center][/b]