Nyárutó

Nyárutó

Kinn a szél kavar.
Tarka avarból csavar
fel hosszú szőnyeget.
Kesernyés illatot terel,
árva ágakat tekerget,
végül megunja. Elszelel.
Őszi csönd köszönt le ránk.
Hisszük, hogy vége van,
hogy béke van.
Elhamvadt már a nyár.
De céloz még, és pontosan
eltalál egy kóbor napsugár.

“Nyárutó” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Kati!

    Remélem, gyakran eltalál még az a kóbor napsugár.
    Nagyon szép, kedves őszi verset hoztál, pompás színes képekkel.

    Szeretettel,
    Ida

  2. [b][color=#990000]Kedves Katlin !

    Ez egy szépséges lírai vers….
    Szeretek ősszel a lombtakarón járni, mint finom perzsaszőnyegen,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/b]

  3. Szép volt a nyár, de a napsugaras ősz is el tud kábítani minket. Néha, még az eső, vihar is belefér, hisz ez a jellegzetessége, s mint hogy mi emberek sem vagyunk mindig vidámak, mért lenne más egy évszak?
    Szeretettel olvastam nyár-búcsúztatódat. Rózsa

Szólj hozzá!