HATTYÚDAL
Rám hajol az est sötétje,
betakar eget, földet, fát,
kicsi madár, jöjj közelebb,
átdaloljuk az éjszakát.
Friss vizű ér voltam egykor,
ártatlanság tiszta szüze,
megcsillant a csobogásban
hajnalpírnak égi tüze.
Futottam, mint édes patak,
hűs italom itták sokan,
fodrozódva, kanyarogva
ifjúságom hova rohan?
Míg életem rónához ért,
termékeny folyóvá lassult,
mivé lett dús fecsegésem,
hullámaim hangja halkult.
Testessé vált lomha folyam,
szilaj szelek féktelenjén,
nézzétek, semmivé leszek
a tenger nagy végtelenjén.
Így daloltam madarammal,
s elfáradva lepihentünk,
a színek mind kifakultak,
oly távoli lett jelenünk.
Már örök álom zárja szemem,
most jó nekem, most jól vagyok,
barátok, ne búsuljatok,
messzi útról tán még jelt adok.
Gyertyaláng rőt világánál
kósza képzelet szárnyán szállsz,
és ha hiányzom, barátom,
emlékek mélyén rám találsz.
Mennyi szeretet élt bennem
ábrándos évek fényében,
felröppent a kis madárka…
és elolvadt az ég kékjében.
Kedves András, tetszik a gondolatmeneted és a szép hasonlatok is. Szeretettel olvastalak:
Pilla
Kedves Keni!
Nagyon örülök a véleményednek. Lehet, hogy nem egy irodalmi remekmű, de aminek szántuk, annak megfelel.
Baráti üdvözlettel András
[b][color=#990000]Kedves András !
Egy egész hosszú életet sűrítettél bele ebbe a ragyogó, hasonlatokban gazdag – logikailag végig gondolható szép versben, mégha rendelésre írtad is,,,
Üdvözöl !
– keni -[/color][/b]
Így persze beleillik a snassz befejezés. Naná, hogy tetszett a hölgynek. Nyilvánvaló, hogy nem irodalmi, hanem egészen más szempontból tekintett rá. 🙂 Köszönöm a válaszod!
Kedves Kitti!
Ez a vers rendelésre íródott. Egy Németországban élő idős ismerős hölgy kérte. Olyan verset szeretett volna, amelyet halála előtt barátainak adna. Ezért HATTYÚDAL a címe. Ezt írtam, ezt küldtem el. Neki tetszett. Furcsa kérés volt, meg is ütköztem rajta. Tehát, ha ebből a szemszögből olvasod, kedves Kitti, talán más értelmezést kap a vers. Azt viszont nagyon köszönöm, hogy őszintén megírtad a véleményed róla.
Baráti üdvözlettel András
Kicsit túlírtad. A feléig szinte csupa hasonlat a vers, nagyon szép képekkel. Az utolsó négy versszak szóra sem érdemes.