PUSZTULÁS

PUSZTULÁS

Sok roncs, műanyag, és művesék
tetézik városunk szennyesét
Mindenki fél a jövőtől…

Nem igazi ma már semmisem
Vég-pusztulásra vár – azt hiszem
Lelkemen száz ördög dörömböl…

Nem segíthet itt senkit senki se’
Összedőlt szép létünk égisze
Éjfekete felhők takarják…

Kiszáradt aszók, tűztengerek
Süllyedő, sikoltozó hegyek
Mind a végítéletet akarják…

Nincs fénylő nap, se tiszta ég
A flóra a mérgeket issza rég
Lassan haldoklik a világ…

Változtatni már nincs idő
Tudni sem akarjuk, hogy mi jő’
Pusztul a föld, s millió kis virág.

Nem lesz szerelem a partokon,
s a madárfüttyös hajnalon
Üvölt a csend, nem énekel…

Magába fordul fájó szívünk
Szétoszlik, köddé válik hitünk,
s én, soha többé nem érlek el.

Eger,2018. augusztus 7. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“PUSZTULÁS” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rózsika!
    Versed csodálatosan előre vetíti azt az elmúlást, pusztulást, amit sejteni lehet, de bízunk abban, hogy így soha nem következik be. Fájdalmas érzésed művészien adtad át nekünk, azért a reményt soha nem veszítjük el!
    Szeretettel ölellek: Jedyke:)))

  2. Kedves Rózsa !
    Azért nem kellenne ennyire feketén irni a jövőről !
    Egyelőre még mi is beletartozunk ,a gyerekeink ,unokáink !
    Lesz még szebb is ,csak tőlünk függ !
    Szeretettel olvastam szomorú soraidat !…..Babu:]

  3. Drága Rózsa!
    Én is így érzem, csak alá tudom húzni a versedben írtakat.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)

  4. [b][color=#996600]Kedves Rózsa !

    Valószínűleg így fog bekövetkezni minden, hiszen az előjelek máris ezt mutatják,,,
    Komor, zord versedhez

    Gratulálok !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!