AMÍG A FÁK…

MÍG A FÁK…

Míg a fák törzsét ölelem,
a fürge felhőket igézi két szemem
Nincs már jó anyám,
– se senkim sem –
Egy garast sem ér az életem.
Nem fáj másoknak,
amikor kínlódok, szenvedek
Senki sem tart vissza,
hogyha csendben elmegyek.
A fák törzse vastag, durva,
de jobban melegít, mint a fény
Jó energiát ad, ami a rideg télben
is átfűt, és csak az enyém.
Ez ad sok erőt, hogy utam
végig járjam egyes-egyedül
A fákról madárfütty szól,
a fűben tücsök hegedül.
S én megyek, egyre megyek
Lábam alól kifogy a földanya
Míg a fák törzsét szorosan ölelem
Nem ér el hozzám a vaksötét éjszaka.

Eger,2017.nov.06. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“AMÍG A FÁK…” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Drága Rózsa!

    Ez már mindig így lesz: szenvedés a magánytól és mindentől, ami ezzel kapcsolatos. Én is hasonlókat írok különböző formákban. Nincs mit tenni! Tűrni és kivárni az időt, amíg itt kell lennünk.
    A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola(f)(l)(f)

  2. Kedves Rózsa !
    Annyira maganyos a versed ,hogy en is banatosan olvastam
    soraidat !
    Egy kicsit tobb onbizalomra volna szukseged !
    Gratulalok szeretettel….Babu(f)

  3. Kedves deva és Rzsike!
    Nagyon köszönöm a jelenléteteket, és hogy véleményt is nyilvánítotok. Valóban társas-köri téma lehetne a növények, fák energia-átadása…sokan még nem tapasztalhatták meg, s azok számára kicsit misztikus, pedig a természetben annyi rejtett tartalék-erő van, amit elképzelni is nehéz. Örülök nektek. Rózsa

  4. Kedves Rózsa! A fák különleges erővel bírnak, mint a versed is. Szerintem nagyon sokat lehetne elemezni versed mondanivalóját, beszélni róla egy társas körben is, annyira átjött a lényege. Szépsége szíved, lelked szófüzérének ékes példája. Rendkívül tetszik és még olvasgatom többször, hiszen magamévá tehetem. Szeretettel. Éva(l)(f)

  5. Drága keni, Rita, Kati, Icus, Jedyke és Kitti!
    Olyan boldoggá tesz, hogy ennyien olvastok, és megtiszteltek azzal, hogy hozzá is szóltok versemhez. Igen Kitti, néha bonyolítom a dolgokat, érzelmeket ugrok át, váltok, de ez így jön belülről. Sokunknak van már hasonló tapasztalata, azt is tudjátok a hangulatunk nagyon változó…ez, már kissé korfüggő is. Ebben a versben is tükröződik: bánat, remény, a múlt felelevenítése, és a jövő-keresés. Köszönöm a figyelmeteket. Szerető öleléssel. Rózsa

  6. Drága Rózsa!
    A versed alaphangja a szomorúság és magány, a veszteségek feletti bánat.
    Viszont engedd meg, hogy a Te szavaiddal élve csipkelődjek kicsit.
    Vizuális tipus vagyok és szeretem elképzelni amit olvasok. Ezért aztán láttam magam előtt, ahogy a vaskos fatörzset átkarolva lépkedsz a semmibe a föld széléről, miközben haladsz a tücsökzenés fűből a madárfüttyös fával a légbe fel…
    A kép először viccesnek tűnt, majd átéreztem a vágyat is, ami mögötte van. (…)

  7. Drága Rózsa!
    Gratulálok gyönyörű, megindító versedhez. Az egyedüllét,a magány érzése sokszor ránk tör. Amikor "elanyátlanodunk", és annak az emléke soha nem múló hiány és fájdalom. A fák, növények élnek, beszélnek, jó hozzájuk bújni, melegséget adnak. Nagyon szépen megírtad ezt az érzést különös versedben!
    Szeretettel üdvözöllek: Jedyke

  8. Kedves Rózsa! Az ember szeret valakibe, valamibe belekapaszkodni. Akárhány éves valaki, szereti, ha megbízhat valakiben. A fák pedig hallgatag, jó barátok, én is szeretem őket.

    Üdv: Kati

  9. [b][color=#990000]Drága Rózsám !

    Átéreztem a versed lényegi mondanivalóját, de ezekkel az érzésekkel hidd el nem vagy egyedül, mert mindenkit foglalkoztat a merre és a hogyan tovább kérdése,,,,
    Kívánom, hogy még sokáig melegítsenek a fák akár a kertben, akár a tűz melegében,,,

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!