Gondolatok így ősszel
Fák tövében, guggoló bokrok
alján, ijedten ül az őszi köd,
berregnek a fázós hónapok.
Alig múlt el a szeptember
jön nyomában az október.
Míg épül percekből az óra
emléke a múló hónapoknak,-
alig vesszük észre, hova lett
csillogó szemünkből a fény,
hajunk miért lett oly fehér.
Jövőbe vetett hit, a remény
pillangó szárnyú álmai vajon
hová lettek? Az idő araszol,
viszi az ólom nehéz sorsokat.
Vajon véget ér a szenvedés?
Mikor csak fohász melegít már
egy őszi éjszakán, az út végén
megnyugszunk Isten tenyerén.
Kedves keni,Margit, Kati. Örülök, hogy olvastátok és egyer értettetek velem, hogy így ősz tájékán ilyen gondol
latok jutnak az eszünkbe.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Előbb-utóbb minden és mindenki elmúlik. Bármilyen szomorú, ez a rendje. Az az érdekes, hogy ősszel ezt valahogy erőteljesebben érzékeljük, mint más évszakokban. Ezt a csöndes szomorúságot jól érzékelteti a versed.
Üdv: Kati
[color=#ff00cc][b]
Drága Ica!
Szépséges versed élmény volt olvasni! Így ősszel a mi hangulatunk is egy kissé borongóssá válik!
Szeretettel gratulálok!(f)
Margit
[/b][/color]
[b][center][color=#0033ff]Kedves Ica !
Én természetesnek tartom, hogy így ősz táján ebben a borús múló hangulatban a verseink is így foglalkoztatnak minket gondolatainkban, hogy egyszer mi is megtapasztaljuk az elmúlás előjeleit,,,
Kérdés csak az, hogy megújule a mi életünk is egy ilyen ősz után?
Szeretettel !
– keni –
[/color][/center][/b]
Jó lenne Rzsike, még pár szép év…ki tudja?
Szeretettel:
Ica
[b][i][center]Remek sorok, ez az ősz, de ne rohanjunk ennyire előre.[/center][/i][/b]
Kedeves Rita.
Köszönöm, hogy olvastál. Hajlamosak vagyunk így ősszel ezeket a gondolatokat boncolgatni.
Szeretettel: Ica