Dilemma

Dilemma

Árok fenekén
nyíva-makogva
nem is emberi
lény vegetál.
Rongyolt, szétesett
teste és lelke
porba tiporja,
pusztítja magát.
S te, felebarát,
hitedtől hajtva
mély alázattal
vagy az orrodat
magasra tartva
és fanyalogva
elfogadod-e
feléd nyújtotta
tisztátlan kezét?
Esetleg rúgsz még
egyet rajta. El
a közelemből!
Ittléte szemem
nagyon zavarja.
Vagy nyúlsz utána
piszokba, sárba,
így visszaadva
régen elvesztett
kenyerét, hitét?

“Dilemma” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Margit!

    Igazad van, nem könnyű ezekhez az emberekhez közeledni, hisz legtöbb már nemcsak testileg, hanem lelkileg is lerongyolódott.

    Szeretettel: Kati

  2. Kedves horla51!

    Valóban nem könnyű segíteni azokon, akik nem akarnak, vagy már olyan mélyen vannak, hogy nem is tudnak megváltozni, ha esélyt kapnának egy emberhez méltóbb életre. Inkább azokat a körülményeket kellene megszüntetni, amik ide juttatják az embereket.
    Üdv: Kati

  3. valóban dilemma. Mert a segítőkészség csak az egyik oldala a dolognak, fogadókészségre is szükség lenne, de ez az esetek nagy részében nincsen meg. És nem a beletörődés miatt, sokaknak tökéletesen megfelel ez a fajta "lét".

    Elgondolkoztató vers!

Szólj hozzá!