Asszonyölből anyaföldbe
Ezernyi forró arany nyilát
lődözi égi honából a Nap,
a Mámor vérembe lopta áramát
a diófa hűs lombsátra alatt.
Poharamban bor csilláma táncol
zamata kéjesen karol át.
Bódul fejem száll a lelkem,
szétrepíti megittasult bánatát.
Helios perzselő parázs-keble
csupán jégszívű sarlatán,
s bor sava csak mézes csók…
…egy szempár tüze éget igazán.
Gyöngyfényű tiszta tükrében
látom beteljesülni sorsomat:
gyötrelmes évek börtönében
körbefonja létemet a pillanat.
Körülöttem a jeges űr forog,
közepén álmaim csillaga áll,
míg asszonyölben ringat a szerelem
az anyaföldben vár a hűs halál.
Helios: a Nap (görög)
Bordány,2018 május 16,
Köszönöm Kitti, ajánlom a Tűzmadár versemet.
;)riston
Igen, minden csak egy pillanat…
Jó vers nagyon.
Igen, az égiek megsegítenek.
Üdv:
:)riston
Kedves oriston, gyönyörű, érzésekkel teli gondolataidat jó volt olvasni, bár azzal az utolsó sorral, még ráérsz foglalkozni.
Persze, egy-egy komolyabb betegség(vagy mély csalódás) kihozza az emberből…érthető, de azért te csak bízz a Helios erejében!
Szeretettel olvastalak. Rózsa