Naiv lettem

Naiv lettem

Amik üres szavak neked,
Számomra az különleges
Hevesen veri szívemet!

Porszemként e nagy világban,
Büszkeségem hagyva hátra,
Minden este téged várva,

Hiszem, hogy igazán szeretsz,
Hiszem, hogy fontos ez neked,
S életed része lehetek!

“Naiv lettem” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Köszönöm, hogy olvastad! :).

    A rózsaszín köd tud ilyet tenni az emberrel. :(.

    Szeretettel: (f)

    Kata

  2. Kedves Ica!

    Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂

    Sokszor naiv az ember, ha szerelmes. :(.

    Szeretettel: (f)

    Kata

  3. Kedves Rita!

    Tetszik, hogy te másképpen látod versemet. :). Mindig is azt gondoltam, ez az írás lényege. Mindannyian másképpen értelmezzük, jelenlegi hangulatunktól, beállítottságunktól, életszemléletünktől függően. 🙂
    Igen, jó szeretni. Azt gondolom, hogy ha csalódunk is, mindig újra- újra szetetni kell, vállalva a kockazatot is.

    Köszönöm, hogy itt jártál!

    Szeretettel;

    Kata

  4. Kedves horla!

    Így igaz! 🙁 Tudni kell észrevenni, hogy az illető másképpen érez, mint mi. Még ha nehéz is, nem ragaszkodhatunk valamihez, nem hihetünk valamiben, ami nem is létezik.

    Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂

    Szeretettel: (f)

    Kata

  5. valóban naiv az ember, ha fontos szavai üresek a másik számára, és mégis reménykedik büszkeségét hátrahagyva.

    Szomorú vers!(f)

Szólj hozzá!