Anyu mondd el
Anyu mesélj nekem
mit tegyek és mit engedjek meg,
hogy unokáim mindig is úgy
szeressenek ahogy hittem ezt.
Anyu mond el nekem miért
nem értenek,mikor azt mondom
még mindig nagyon féltelek,
és nem szeretem ha a sötétben
az utcákat rovod,anyu én gyáva
és érthetetlen nagymama vagyok.
Rosszul gondolkodom, sírok és zokogok
mert mindent másképpen gondolok,
Már ritkán üzennek ,már nem kérik
hogy meséljek,már feleslegesnek érzem
magam,sokszor kegyetlenül érzem magam.
Anyu üzenj nekem,hogy tegyem,hogy
magamhoz őket már annyira ne kössem,
tudom már felnőttek, de ugye majd egyszer
hozzám újból visszatérnek,de félek már
elmúlt az az idő, de mondd hogy egyszer
majd eljő.
Kondoros 2018 augusztus 30 Oláh Péterné Jantyik.
El kell fogadni, hogy előbb vagy utóbb kirepülnek az anyai fészekből.(f)
Szeretettel olvastam: Ica
Biztos eljő az az idő Rzsike, csak türelemmel ki kell várni, míg lecsendesül önállósodási vágyuk, és hiányolni fogják a régi melegséget, törődést. Más is így van ezzel, nehezen mondunk le róluk, de meg kell tenni az ő érdekükben.
Ha, neked még van "anyud" aki ebben a nehéz helyzetben – esetleg – segítségedre lehet, az egy pótolhatatlan kincs.
Ő már tudja, amit mi még csak próbálgatunk.
Szeretettel ölellek. Rózsa
Draga Erzsike !
Ez mar igy van sajnos,ha kiszabadultak szarnyaid alol!
Mar hiaba konyorogsz ,mert ok maguk valasztanak utat !
Szeretettel olvastam….Babu:]