Az égi vándor

Az égi vándor

Nyugtalan, bíborszínű alkonyon
az időtlen Fényről álmodom:
Szíriusz, csodás szülőhazám
nem láthatlak már soha talán.

Hívnak a türelmetlen csillagok,
az árnyékból még visszapillantok:
kihűlt planéták zord homlokán
szikrákat vet a fekete óceán.

Könnyű percekké kopott földi órák
a múlt lázas éjjeleit óvják,
s szívemben szunnyadó vágyak
elnyűtt emlékei elszitálnak…

…Ha téli didergő éjszakán
átnézel a szíved nyitott ablakán
megláthatod majd égi otthonom
hol Nimróddal tovább álmodom.

Bordány, 2018 szeptember 8.

“Az égi vándor” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Gyönyörű, megható sorok. Kedves oriston, mindig elkápráztatsz mélységes elhivatottságoddal, és ahogy azt szivárvány-színekkel rímbe öntöd. Ez a versed is egy kis remekmű.
    Rózsa

  2. [b][i][color=#0000ff]Kedves :)riston !

    Gyönyörű és meghatóan szép szavakban gazdag ritmikus versedet mot is csodálattal olvastam, mert látom, hogy a Te tehetséged az egeken túlra is felér,,,,

    Barátilag köszöntelek !

    – keni -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!