Az égi vándor
Nyugtalan, bíborszínű alkonyon
az időtlen Fényről álmodom:
Szíriusz, csodás szülőhazám
nem láthatlak már soha talán.
Hívnak a türelmetlen csillagok,
az árnyékból még visszapillantok:
kihűlt planéták zord homlokán
szikrákat vet a fekete óceán.
Könnyű percekké kopott földi órák
a múlt lázas éjjeleit óvják,
s szívemben szunnyadó vágyak
elnyűtt emlékei elszitálnak…
…Ha téli didergő éjszakán
átnézel a szíved nyitott ablakán
megláthatod majd égi otthonom
hol Nimróddal tovább álmodom.
Bordány, 2018 szeptember 8.
Köszönöm Kitti, valahogy a csillagok vonzanak, s késztetnek. Ha valaki velem tart, és tetszik neki az út, az boldogsággal tölt el.
Szeretettel és tisztelettel:
;)riston
Rózsának igaza van Kedves Ágoston. 🙂 Igazi remek vers ez.
Köszönöm Babu!
;)riston
Kedves Rózsa!
Igazán jól esnek szavaid, köszönöm!
;)riston
Nagyon szep,dallamos soraidat szeretettel olvastam ,
Gratulalok ….Babu(l)
Gyönyörű, megható sorok. Kedves oriston, mindig elkápráztatsz mélységes elhivatottságoddal, és ahogy azt szivárvány-színekkel rímbe öntöd. Ez a versed is egy kis remekmű.
Rózsa
Köszönöm Keni, nagyon örülök, hogy újra itt vagy! Remélem minden rendben.
Üdvözöllek, és jó egészséget kívánok!
;)riston
[b][i][color=#0000ff]Kedves :)riston !
Gyönyörű és meghatóan szép szavakban gazdag ritmikus versedet mot is csodálattal olvastam, mert látom, hogy a Te tehetséged az egeken túlra is felér,,,,
Barátilag köszöntelek !
– keni -[/color][/i][/b]