Térdig gázolva
Gyermekkorom Tiszája megtalált.
Az ukrán és szlovák ficfák közt kanyarogva
utolért a nagy magyar róna végtelenjén,
s örvénylő mélyéből mormolta el nekem
egy elvadult, magára hagyott táj
nyögésbefulladt, tajtékos panaszát,
majd terhét és engem sorsomban hátrahagyva,
hömpölyögve nyújtózott dél felé tovább,
s én hátat fordítva a halkuló haboknak,
csak bámultam a dombokon túli párás horizontot,
miközben öntudatlanul térdig gázoltam
jéghideg hullámaiban a lelkifurdalásnak.
Kedves Rózsa, Kedves Babu,
Köszönöm a figyelmetek és a hozzászólást is.
Üdvözlettel:
Nándi
Érdekes "átvitel." Jól érzékeltetted lelked viharát a jéghideg hullámokkal, melyek a lelkiismereted jelképezik.
Szeretettel olvastalak. Rózsa
Kedves Nándor !
Szeretettel olvastam lelki vivodasod !
Szepen osszehangoltad ! Gratulalok…..Babu:]