Álmomban felhők felett járok
és keresem azt a világot
miben hinnem kellene.
Az elment lelkek szigetét
kémlelem,de síri a felhők
felett a csend.
Adjatok jelet, egy fuvallatnyit
hol keresselek, mert a földi
világban én már eltévedek.
Káosz van fejemben, a szívem
meg megszakad, maradásom
cérnája lassan elszakad.
Emberi élet, ennyi időre terveztek
téged, az elmentek meg szótlanok
testűk ,és lelkük is tán mind halott.
Hol leszek,na és hol vagyok
sátán uralja a földet, mert mást
most nem is gondolhatok.
Bolyongók, és ti fényesen csillogó
csillagok, ti is olyan szótlanok
vagytok, én ebbe a világba bele halok.
Ha meg másik nem is létezik, miben
hihetek, porszemnyi létem, köszönje
meg hogy éltem, és szerettem.
Kondoros 2018 augusztus 31.Oláh Péterné Jantyik
ERzsike, az emberi eletet ketszer olyan hosszura terveztek, mint amennyit manapsag belole elni szokas! 120 evnel ne add alabb 🙂 Igen, amirol irsz, az inkabb a lelek ejszakaja, mint alma, de amikor ezen a sivatagon atkecmergunk, mindig var valami ami iranyt szab, remenyt ad,ujra erovel tolt el. a hitet nem szabad elvesziteni, akkor se ha belul szaraz, forro vihar tombol, vagy dermeszto, mozdulatlan kopar hideg van, mert ezeknek veguk lesz. Persze, nem elhazudni, hanem kimondani az igazat, az a szep, amint ez a vers is.
[b][i][center]Rózsa,…igen megválaszolatlan kérdések, de gondolom mindenkit foglalkoztat.[/center][/i][/b]
Drága Rzsikém!
Mindnyájan bizonytalankodunk, kétkedünk, megválaszolatlan kérdéseink vannak e-világi életünkről, és ami utána jön. Ez, természetes, azért kaptunk gondolkodásra képes agyat, hogy firtassuk a létet, és a nem-létet. A választ, nem egyformán látjuk, de a kérdések hasonlóak. Mindenki azt hiszi, próbálja elfogadni, ami őt kielégíti, megnyugtatja, és ez így van jól. Érdekes, remek versedet szeretettel olvastam. Rózsa
[b][i][center]Éva köszönöm, hogy olvastál, de hova, hol van az a dimenzió, és micsoda.Mi leszek,vagy semmi,eltünök, mint a régiek, kiket itt fedd a kőrengeteg.Ezer kérdés,és nincs válaszom.Vagy talán ennyi:Porból lettünk porrá leszünk, de akkor is csak úgy el nem tünhetünk….és ha itt vannak a többiek néha miért nem érintenek meg,.,….hosszú…Ölelés egy szkeptikus irogatót[/center][/i][/b]öl.
[b][i][center]Babu igazat írtál, pedig nem vagyok msagányos, de most a pillanat ezt hozta ke belőlem[/center][/i][/b],.
[b][i][center]Kati drága hagynám én, de le kellett írnom. Ölelés.[/center][/i][/b]
[b][i][center]Rita ebben az korban nem is olyan furcsa.Hova…?….merre ???…[/center][/i][/b]
Erzsike! Egy másik dimenzióba sétélunk át, ezt mindenki megismeri előbb-utóbb. Jó kis eszmefuttatás. Gratulálok. Éva
Kedves Erzsike !
Nagyon letort hangulatu a versed !
Hadd hogy vigyen az ido ,sodorjon elore ,ne legyel ennyire
szomoru !
Versed tele van "magannyal "(l)
Szeretettel olvastam….Babu
Kedves Erzsike! A kétkedés borzasztó nehéz dolog. Bizonyosságot meg nem tudunk szerezni. Legjobb nyitva hagyni ezt a kérdést, hogy mi lesz velünk halálunk után.
Szeretettel: Kati