VAGYOK
Én nem vagyok senki,
Csak apró kis virág,
Lila szirmaim lebegnek,
Sötét éjszakán.
Illatom árad fellegek felett,
Ülök a földön, nézem az eget.
Jön tavasz, jön tél,
Mindig itt vagyok,
Virulva, szomorkodva,
Töltöm a napot.
Évek jönnek,mennek,
Néha szenvedek,
Csak Istentől várom,
A könyörületet.
Nem vagyok senki,
Csak apró kis virág,
Fénylő lelkemben,
Lüktet a Világ!
Balatonvilágos, 2018. szept. 7.
Szep,egyszeru de minden benne van !
"Nem vagyok senki,
Csak apró kis virág"
"Apró virágként " soraidban fajdalom erzodik !
Gratulalok szeretettel….Babu(f)
Kedves Jedyke és Kitti! Köszönöm, hogy olvastátok soraimat, és örülök hogy itt jártatok. Szép napokat kívánok Erzsi.
Csodaszép megszemélyesítés az egész vers. Tiszta, szerény, gyönyörű mondanivalóval. 🙂
Kedves Erzsike!
Gratulálok különös versedhez! Tényleg ilyennek érzem én is magam😊
Üdvözöllek szeretettel❤[img][/img]