Búcsúzom tőled
Nem halljuk többé lépteidet.
Hirtelen hagytál itt minket.
Fájdalommal szívünkben
Tesszük nehéz lépteinket.
Most csend van kedves Gerti.
Mert egy részünk veled ment.
S mégis megmaradsz nekünk
Emlékként, a mi szívünkben
Személyeddel, tanácsoddal
Mindenkire tudtál hatni.
El sem tudjuk képzelni,
Hogy fogjuk majd folytatni.
Ezer és ezer emléke van,
Mindnyájunknak Terólad
Nélküled majd silányabb
Lesz számunkra a holnap.
Emlékszem arra, mikor
Egyszer rám legyintettél
Majd nevetve mondtad,
“Akár a fiam is lehetnél!”
Majd nem sokkal később
Tisztelegni megtanítottál.
És a történelmi kérdésekben
Nagyon gyakran kijavítottál.
Persze volt néha oly pillanat
Mikor újat tudtam mondani,
Hogy jól sikerüljön elárulhatom
Mindezért sokat kellett kutatni.
Az elmúlt hónapokban
Nekem sokat segítettél
Tudtad, min dolgozom.
Így vicceket meséltél.
Persze nagyon igyekeztem
Azt rögtön vissza is adni
Volt mikor egy szóviccel is
Hozzád tudtam szaladni.
Néha volt aminek örültél
S az nekem is örömöt adott,
Nem sokkal később köszöntél:
“Na további szép jó napot!”
Még ezer és ezer ilyet írnék!
Míg ki nem fogyna a tinta.
Hidd el nekem megtenném,
Ha egy csoda visszahozna!
Bár felébreszthetnélek, hogy
Véget érjen ez a rémálom!
És újra színes lenne minden
A gyászba borult sötét tájon.
Jó tanár voltál. Tőled sokat
Tanultam, az vitathatatlan.
De pótolni soha sem lehet
Azt, aki pótolhatatlan.
2018.08.01.
Bartók Gertrud emlékére