Mint árny a fényhez
Nem érdekel, ki ringatott előttem,
melyik planéta volt az otthonod,
mint árny a fényhez, hozzád úgy szegődtem,
azóta ízlelsz, terhem hordozod.
Mi akkor, ott szent esküvést kötöttünk,
és minden csókod rajta új pecsét,
de nézd, az éj milyen tömény köröttünk,
időnket issza, mint a hús levét.
Imámat csendben mormolom miértünk,
mert fényed már kristályos dérlepel;
ha véget ér e villanásnyi létünk,
ki tudja, merre száll a lélek el?
Talán egymásba végleg visszatérünk,
vagy várlak majd, s te mégse érkezel.
Köszönöm a véleményedet, Lajos, és hogy időt szakítottál a versre.
"mint árny a fényhez, hozzád úgy szegődtem,
azóta ízlelsz, terhem hordozod."
"Talán egymásba végleg visszatérünk,
vagy várlak majd, s te mégse érkezel."
érzek ezekben a mondatokban némi önbizalom hiányt…
de nagyon szépen megfogalmazott vers az odaadásról, és mulandóságról.(f)
Kedves Rita, Zsófi, Etelka, Kati, Anni! Nagyon örülök a véleményeiteknek és köszönöm, hogy szántatok az időtökből erre a versre is! (l)
Gyönyörű szonett! Gratulálok szeretettel…
Üdvözlettel: Anni (f)
Kedves Csilla!
Szép szonett. A megélt boldogság mellett egyre erősebbé válik az elválástól való félelem, bármi is okozza azt.
Üdv: Kati
Nagyon szép sorok, gratulálok: Etelka (f)
Kedves Zina !
Gyönyörű szonetteddel erősíted az összetartozás élményét.
Szeretettel grat, Zsófi.