"Aki dudás akar lenni…"

“Aki dudás akar lenni…”

Vásárra vitted a lelked,
két fillért sem adtak érte.
Ingyen sem kellett senkinek.
Csak a vén Patás ígérte,
hogy bohócsipkát ad neked
koszlott hitedért cserébe.

És játszhatsz, ahogy akarod,
ahogy mindig is akartad.
Versben, hegedűn, színpadon…
Mindegy, röhögnek vagy sírnak.
Úgyis holló várja szemed,
te meg bolyonghatsz örökre.

Akkor, ha nyugtod nem leled,
magadat kérdezd. Megérte?

“"Aki dudás akar lenni…"” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Érdekesen dolgoztad ki a nagy kérdést, érdemes e bőrünket vásárra vinni egy jobb élet reményében…talán!
    A kockáztatás az élet velejárója, túl precízen, kimérten élni bizony unalmas, és nem érdemes. Szeretettel olvastalak. Rózsa

  2. hello kedves Kati !

    Köszöntelek .Hát igen , valahogy igy jár az aki vásárra viszi a börét ,gratulálok .

    "Vásárra vitted a lelked,
    két fillért sem adtak érte.
    Ingyen sem kellett senkinek."
    Kivánok nagyon szép öszi napokat és vidám alkotókedvet neked. Maradok baráti tisztelettel feléd .üdv. shf/istvan

Szólj hozzá!