LÉLEK-HALÁL

LÉLEK-HALÁL

Csak szakadtam szét, és
nem volt, ki összeszedje
darabokra hulló,
lerágott csontjaim
Fekete gyöngyként
gurult az ész,
tört lelkem tespedt
romjain
Bár tiltakozva,
és belül sikoltva
a szépség
megadta magát
Mégis a légbe
reményt szórva
belénk oltotta
mámorát.
De, hiába kél
a tűzvörös hajnal
Nincs, aki
láncként összefog
Megbirkóztam már
millió jajjal
Mégsem ölelnek
nárciszok.
A holdtalan éj
vaksötét röpte
Szárnyára vesz,
majd alátemet
Nem élek már,
és lelkem öble
vérvörösre festi
a kék eget.

Eger,2018. szeptember 05.

“LÉLEK-HALÁL” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága Rózsika!
    Gyönyörű a versed, csodálatosak a gondolataid. Szomorú az érzés, de nagyon különlegesek, kifejezőek a szavaid, rímeid.

    Foglalkoztam én is ezzel az érzéssel a Fenn a feszületen c. versemben, amikor nagyon hasonlókat éreztem. De éreztem azt is, hogy a jó Isten leveszi és megfoltozza megtépett pókháló lelkemet. A tiédet sem engedi meghalni😊

    Szeretettel gratulálok: Jedyke❤

  2. Mindenkinek szeretettel köszönöm az olvasást, az átérzést, féltést, és minden érzést, ami pozitív irányba visz.
    Remélem, elmúlik az a sötét hangulatom, és napsugarasabb dolgokról írhatok. Ölellek benneteket. Rózsa

  3. Kedves Rózsa!

    Jó ez a vers, tökéletesen kifejezi a végső megsemmisülést. Bár állítólag a lélek halhatatlan. Én nem tudom, de ha így van, akkor cipelni kell a lelki sebeinket tovább.
    Szeretettel: Kati

  4. Drága Rózsa!
    Átérzéssel olvastam nagyszerű versed. Szerencsére a lelked még nem halt meg és nem is fog, hanem marad, véges-végig Veled.
    A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola (f):](f)

  5. Milyen csodaszépen írtad meg ezt a rémet! Sok agóniát át kell élni ehhez a tehetséghez Rózsa.
    A vers nagyon jó! A téma lehangoló, ám kimeríthetetlen.

Szólj hozzá!