Keserű bordal
Alkony-pír bort iszom.
Vér ha lázad, szív megtelik.
Tompul a tudat. Magamban ordítok
a sejtek közé. Úgy gondolom, nem segít
rajtam a fohász. Sem a pohár, ha mélyen
szemébe nézek. Reszket a szív-izom,
Pumpál, lüktet, sietve teszi a dolgát.
Párálló üvegfalon át a nap éppen
elfogyni merészel. Rándul a kéz, az ujjak
ütemet dobolnak. Kocognak fülemben
a percek, fohász a holnapért,
estébe borulnak a vágyak.
Hold-szemmel derülnek széppé
a máskor félelmetes árnyak. Ellep a mámor,
felold az éj, elgyengül minden korlát.
Bort cseppent, mielőtt kihülne végképp.
Köszönöm szépen az olvasást és a véleményezést is. Őrültem a látogatástoknak most is. Üdvözlettel:b(f)
Színes, ízes lüktetés. Küzdés. Így kell ezt(cfc)
Keserű valóban ez a dal. Viszont cseppet sem veszít erejéből benne a mámor, amit e pompás ital kölcsönöz. Remek vers. (f)