EL KELL NÉZNED…

EL KELL NÉZNED…

El kell nézned nekem, azt hogy szerettelek
Sok esztendő eltelt, mégsem feledtelek
Nincs semmi mentségem, nincs magyarázat
Bennem gyökeret vert a végtelen alázat,
amivel szerelmünk\’ a szívembe ültettem
Egy a múltunk, vesztünk – eskünkhöz hű lettem
Pedig nincs értelme, nem szeretsz már régen
Kérlek, ne vedd zokon, hogy más nem kell nékem
Azért se haragudj, hogy most rólad írok
Bár, rég elfeledtél, egy álom sosem tiltott
Szerelmem irántad: olthatatlan, örök,
de a viszonzásért többé nem könyörgök…
Elmúlik egy tavasz, jön helyébe másik
Az én árva szívem mégis csak rád vágyik.
Vad nyárba forduló, változó természet!
Miért is nem tudok már örülni néked?

El kell nézned nekem, azt hogy még szeretlek
Magamat sem értem, miért nem feledlek…
Talán az vagyok, ki egyszer tud szeretni
Olyan, aki soha nem tud hűtlen lenni.

Eger,2018. augusztus 20. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“EL KELL NÉZNED…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Ida!
    Köszönöm dicsérő soraidat, a pozitív visszajelzést. Örülök, hogy olvastál. Ölellek.Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    Nagyon rutinos versíró vagy, így első látásra :), de ebben az esetben a tartalom mindent visz. Nagyon szép vers és sokat elárul az írójáról.
    Gratulálok szeretettel,
    Ida

  3. Drága Rita!
    Mindenki agya, szíve más "ütemre" jár.
    Persze, ez nem azt jelenti, hogy állandóan bánkódom, és magam alatt vagyok a rég történtek miatt, de mikor felszínre hozza egy-egy szín, illat, dallam-foszlány, azt ki kell írnom magamból.
    Ezért ez a sok bánatos emlékvers…nem komoly.
    Köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Rózsa

Szólj hozzá!