Színpadi kép

Színpadi kép

Most is ott áll, ahol először láttam.
Gyönyörű képet sosem feledem róla.
Irigylésre méltóan higgadt,
izgalomtól nem gyöngyözik homloka,
hiszen otthona lehetne a színpad.
Kimagasló verseit napestig szavalhatná,
hogy megmutathassa milyen jól bánik a szavakkal.
Szerényen és tisztelettudón,
elgondolkodtatja közönségét.
Isten adjon neki erőt, egészséget,
ajkáról sose fogyjon az éltető verse.
Tapsoddal hívd vissza,
lelkébe ültess el örömöt,
s meglátod ad ráadást.
Meleg szavaival rímekbe önti
szeretetét a földnek.
Emlékei szárnyán elrepít
régi szép időknek idejébe.
Élvezettel hajolt a tőkékhez,
s vette kezébe szőlőnek fürtjét.
Sárguló őszben jókedvvel szüretelt
odafenn a szőlőhegyen.
Könnyek csillognak
az ismeretlen szemekben.
Vannak akik elfeledik,
de akadnak olyanok is,
akik örökre szívükben őrzik.
Színpadról lejöve egy csokor
vörös rózsát nyújt át a futár.
Az üzenet rövid,
s egyszerű volt,
de annak aki küldte,
nagyon sokat jelentett.
Gondolatban veled voltam e napon is.

2018. szeptember 16.

“Színpadi kép” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [i][center][color=#3399ff]Kedves Henrietta !

    Nagyon szép képet küldtél be versedben egy művész emberről, és magán emberről is,,,
    A művészet csodálatos dolog, mert ha igaz tehetség sokat ad a nézőnek, hallgatónak és sokat is kap vissza, ha sikerrel mondja el a verseket, amik a szívéhez közel állnak – kifogyhatatlanul,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/center][/i]

Szólj hozzá!