Ősz
Utolsó, langyos sóhaja a nyárnak,
mézédes csókja egy őszi délutánnak.
Vörösen izzó lombos fák sörénye,
Alkonyatba hajló naplemente fénye.
Ágak közt megbúvó napfény és az árnyék
ringató ölében vígaszra találnék.
Hetek nyújtózkodnak, napok lassan telnek,
fáradt sóhajomra ködfoltok felelnek.
Aranyhajú erdő mezítelen teste,
dombok alatt lassan lopakodó este.
Hűvös éjjelente pislákoló fények,
harmatos hajnalok üzennek a télnek.
Kedves Kitti!
Nagyon köszönöm! Örömmel olvastam hozzászólásaidat!
Szeretettel ölellek: Anett
Kedves Keni!
Köszönöm a kedves szavakat! Örülök, hogy tetszett a versem! Köszönöm a többihez fűzött hozzászólásaidat is, igazi öröm az, ha tetszik! Ezért èrdemes írni!
Szeretettel üdvözöllek: Anett
Kedves Anett!
Szinte minden érzékszerv megtalálja a versben a maga kellemes érzetét. És mindezt az ősz nyújtja és te a verseddel.
Üdv: Kati
Gyönyörű képekben írtad és nagyon jó vers lett.
[i][color=#cc0066]Anett !
Ez egy nagyon szép ősznek -ről szóló versed lett !
Gratulálok szépségéhez !
Szeretve !
– keni -[/color][/i]