Májusi csend

Májusi csend

Elmúlt a csók íze,
a szerelem àra.
Hosszú útjàról,
szekér zörög most.
Jó szí otthonàba.

Sàrga homokszemek,
fedik be négy kereket.
Mint gondolat,
a légben szalad.
De csak fàradt igyekezet.

Reménység,szeretet,
régi rakomànya.
Megérkezni vàgyik,
bakjàn elcsigàzott kocsissal,
valahàra.

Eljutni a végére,
e gyenge sóhajú földnek.
S az emlékektől,
lassan feloldódva.
Bűneiből kiengesztelődne.

Egyre s egyre.
Születő Napnak arany sàrgàja.
Ràtekintne :
Mosolygós arc,
ha lehetne mostanàra.

Ködből kiút,
fàradt lelkű fényre.
Szemmel làtni,
s àtérni majd…
A túlsó parti messzeségbe.

Kisizsàk ; 1994. Màjus 19 – 24. Kedd.

Szólj hozzá!