AZ ÁLLOMÁSON
EGY FESTMÉNY MARGÓJÁRA…
A vonat füttye
Messzire halkulva
A füsttel együtt tovaszállt,
S a fénylő sínek
Hozzák, viszik az emberek
Vágyakozó gondolatát.
Messzire mennek,
Talán néha vissza is jönnek.
S rézdróton jár
Gyorsan előre az üzenet.
Hamarosan megérkezem…
A toronyórán a mutató
Lassacskán vándorol,
Nyújtva hosszúra a napot,
Kikísértelek az állomásra,
S reggel óta várakozom.
Megnézek minden vonatot.
A hó is lassan elolvad már,
Virágok nyílnak tavaszodván
De az én szívem csak vár,
Csak vár, csak vár…
Visszavár,
Édes, jó gazdám.
Megjegyzés: 2014. 05. 22.