AFRIKA

AFRIKA

Fekete arc, fekete érc
Fehér a fog, fehér a bérc

Homokdűne, tenger habja
Beleolvadnak a napba

Száraz fű és buja erdő
Tegnap termett, ma már meddő

Zebra, zsiráf, elefántok
Vasketrecből hazavágytok

Vitatkozó madársereg
Sámánkézben varázsszerek

Szemsarkában pihen a légy
Étvágytalan sohase légy

Tegnap még élt, ma már halott
Álmodni egy napot kapott

Olajmezőn nő a pompa
Fölégeti majd a bomba

Sziklán a szén rólunk mesél
Fekete volt és nem fehér

Homok alatt ősi romok
Amit tudok, mindent lopok

Történelmét múzeumban
Bámulhatom, míg meguntam

Kerítések rajztáblámon
Érthetetlen ákombákom

Gyémánt csillog verejtékben
Hivalkodik a fehéren

Milliónyi fekete kéz
Mit a gazda “boy”-nak becéz

Teremtette gazdagságom
Szemem csukva, mégis látom

A fölszított törzsek harca
Egész világ nagy kudarca

De borzalmas vérengzésed
Keresztet vet rá az érsek

Lelkiismeretem hangját
Zárt füleim meg sem hallják

Elmerül a hullámsírba
Mintha szája tovább sírna

Ameddig van, kapjad, marjad
Megörökli majd a sarjad

Mert nincs vesztenivalója
Belemászik a falóba

És ha várfaladon belül
Asztalodhoz enni leül

Osszad meg vele falatod
add neki, amíg adhatod

“AFRIKA” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Helló Keni!

    Az iróniának mindig van valamennyi tragikuma, sokszor csak ez az egy lehetőségünk marad, a tragédiát elviselni, különösen, ha öniróniáról van szó. Nos, amit Afrikával tettünk és teszünk, az az egyik legfájdalmasabb tragédiánk és oka jelenünk problémáinak.

    Üdvözlettel

    A

  2. [b][color=#cc6633]Kedves Attila !

    Jó megfigyeléseken átgondoltan megírt versed kissé ironikus hangú, pedig a lényege – igenis tragikus,,,

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!