KIFOGY BELŐLEM…
Kifogy belőlem a végtelen szóáradat
Megtörik, elfárad szép lelkem szó-fája
Néha az égre kiáltanám bánatom,
majd rám tör a megbánás éjszakája
Keskeny örömcsíkok villódznak bennem
Kedves hírnökei a boldogabb napoknak
Jó, hogy egyszer szívemből szerettem
A vágy rózsái hattyúdalt zokognak.
Kifogy belőlem a tetterő lassan,
s vele, kézen fogva tova fut a remény
Én, nem ezt az életet akartam!
Hogy lett ilyen? Nem értem én
Fejem felett elmúltak az évek
Volt jó és rossz is közöttük elég
Őszbe borult közben a természet
Deres a hajam, szememben – tűz nem ég.
Meleg csókját a perzselő nyárnak
Tudom, hogy soha el nem feledem
Rám most már csendes napok várnak,
de a múlt emlékeit el nem engedem.
Cseppnyi életerőm féltve őrizgetem,
egész a sírig – ahonnan nincs tovább…
Már nem fog hiányozni a földön semmi sem,
s nem várom többé a megváltó csodát.
Eger,2018. augusztus 25. F.egri Rózsa (Vadvirág)
Kedves jade, Rózsa és horla51!
Köszönöm az olvasást, biztatást, hogy velem vagytok gondolataim megosztása által.
Szerető öleléssel. Rózsa
"Már nem fog hiányozni a földön semmi sem,
s nem várom többé a megváltó csodát."
De addig várni kell, megtalálni akár pillanatokban, és kiélvezni minden cseppjét, ha rátalálunk néha!
Szép versedhez gratulálok!(f)
[color=#0000ff]
Kedves Rózsa!
Nagyon szép vers!
Szeretettel gratulálok!(f)
Margit
[/color]
"Cseppnyi életerőm féltve őrizgetem,
egész a sírig – ahonnan nincs tovább…"
Drága Rózsa!
Felfelé nézz, és meglátod, hogy van tovább!
Kívánom, éld meg a csodát!
Szeretettel S Rózsa
Kedves Rzsike, Viola és Rita!
Az ember, hangulata szerint változik, s az is ahogy épp a világot, és saját jelenjét ill. jövőjét látja. Most, egy kicsit enerváltabb vagyok, érzem, hogy készülődik az ősz, és ez így hat rám.
Köszönöm az olvasást, és a hozzászólásokat.
Nagy öleléssel. Rózsa
Drága Rózsa!
Sorok lenyugodva, szomorkás hangulatban, a napokat elfogadva! Mi történt Veled kedves Rózsa? Te, aki mindig harcba szálltál a jelen ellen? Csodálkozom Rajtad. De mit is tehetnénk? Kénytelenek vagyunk elfogadni a valóságot, viszont nagyon szép a versed.
Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)
[b][i][center]Rózsa , de milyen szépen leírtad.Ennek örülj.
"Kifogy belőlem a tetterő lassan,
s vele, kézen fogva tova fut a remény
Én, nem ezt az életet akartam!
Hogy lett ilyen? Nem értem én
Fejem felett elmúltak az évek
Volt jó és rossz is közöttük elég
Őszbe borult közben a természet
Deres a hajam, szememben – tűz nem ég." (l)(l)[/center][/i][/b]
Igazad van Jedyke, ez az érzés örökké változik, amíg élünk.
Köszönöm az olvasást. Rózsa
Gratulálok a versedhez Rózsika! Igen, van ilyen, ismerem ezt az érzést. Nagyon találóan írtad le. Aztán az egyik reggel máskép ébredünk😊
Puszillak😗😙😚