Neked

Neked

Szemedbe hullok, elveszve örökre,
Szíved dobbanó, éltető dallam,
Lelkemet adom cserébe örökbe,
Kívánom, mindig ezt halljam.

Gondolat-szilánkok hullanak egyre:
A szó itt nem sokat mondhat,
A részeket együtt rakjuk majd össze:
Egy érintés lesz csak a mondat.

Végtelen, időtlen nappal és árnyék,
Minden a miénk, a lét is,
Minden pillanat évekké váljék,
Örökre szeretlek én is.

Ha telik az idő, s eljő „a menni kell”,
Akkor is ölellek téged,
Várlak majd akárhol, bármikor jönnél is,
Imádkozom majd teérted!

Szemed lángja az én lelkem fénye,
Addig is egyre melenget,
Ajándék perceket, éveket élünk,
Amíg a sors el nem enged.