MÍG BEJÁROM

MÍG BEJÁROM…

Míg bejárom a múlt kopott útjait
Könnycseppeket sodor szemembe a szél
Boldog és szomorú napokról regél
Kiűrítve az emlékek kútjait.

Bennem pislákol még a régi fény
Messzire világít az ájszakában
Irányt mutat a végtelen homályba
Mellette szép lassan hazaérek én.

Elmerengek – mennyi év, és vágyak
Homlokomra vésett szarkalábak
Ennyi csak a köszönet, hogy voltam.

Elképzelem, ha újra kezdhetném
Önmagamat tán jobban szeretném
Nem szenvednék, ha eljön a holnap.

Fontaines, 2018. 12. 06. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“MÍG BEJÁROM” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Rózsa!
    Jól megírtad versedben a gondolataidat. Igen, mindannyian bejárjuk a múltat s ahogy korosodunk, egyre többször. Feldolgozatlanul semmi nem maradhat. Aztán haza érünk egyre fáradtabban, megtörtebben.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  2. [i][center][color=#cc6600]Drága Rózsa !

    Szép szonettben mentél vissza és jártad át régi állomáshelyeidet és úgy látom nem vagy megelégedve a levont következtetéssel, de hidd el sokan vagyunk ezzel így, de ha valamit "ha"-val kezdünk – tudod Te is, hogy annak már sok értelme nincs, mert nem lesz ha,,,

    Ez volt az élet – és nekünk már így kell elfogadnunk a múltunkat,,,

    Ölellek szeretettel ! (f)

    – keni -[/color][/center][/i]

  3. Drága Rózsika!
    Olyan megható a versed! Csodaszép!
    "Elmerengek – mennyi év és vágyak,
    homlokomra vésett szarkalábak.
    Ennyi csak a köszönet, hogy voltam."
    Kiürítve az emlékek kútjait….micsoda képek!
    Szeretetel gratulálok: Jedyke:))

Szólj hozzá!