Sóhaj a szélben
Csipkefüggönyébe zárta a hajnal
az összes elárvult, sápadt csillagot.
Fellegeket űz, bűn vánkosán ébred
a reggel, a táncos kedvű napsugár.
Testünk szerelmes kéjtől mámoros,
félek, ha most gyengének látszom,
tűnő árnyékodban összeroppanok.
Szétszórt könnycseppek sóhaja és
egy gyenge érintés, utoljára még
sírjon velem a rét, a százszorszép,
mert alig érzem már jázmin illatod.
Kérlek, ha kedélyem selymére lépsz,
melyben oly hűsen fújdogál a szél,
ne hagyd ott sáros lábnyomod helyét.
(Egy régi versem átírva.)
Kedves [b]Babu, Rzsike, Sakura (Zsuzsa[/b]
Az emlékekből csak a szépre emlékezünk szívesen.
Köszönöm a kedves soraitokat!(l)
Öleléssel: Ica
[b][i][center]ICA gyönyörű soraiddal hetente elkáprásztatsz.[/center][/i][/b]
Kedves Ica !
Bár régen történt ,irtad ,de akkor is a lelkedben ott van az a
szép emlék !
Sok szeretettel olvastalak….Babu(l)
Köszönöm Keni kedves, hogy olvastad..".fiatalság – bolondság" 😉 szokták mondani.
Szeretettel üdvözöllek,
Ica
[b][i][color=#339900]Kár hogy ez már régen történt így meg veled,,,
Azóta meg csak *szélbe írott betű lett,
és rajz – rohanó vizeken,,,*
Szeretettel !
– keni -[/color][/i][/b]