Rua do Paraíso 104
Szemközt, a házban klórozott ruhákat
dobálnak szét, a spárga hosszan lendül,
most virrad épp, két asszonyság dumálgat
szélesre tárt, nagy ablakon keresztül.
Enyém is nyitva, félig hallgatózom,
nem értem még, csak érzem nyelvüket,
míg lent, akár egy látomás, az ódon
kövek magányán ír agár üget.
Ott, távolabb, a lejtős utcavégen,
ahol betegre hűltek már az álmok,
köhögni kezd az égbolt búzakéken,
– egy kóbor macska néha közbenyávog -,
s kidől a fény az érkező hajókra,
emléktől roskad majdnem mindegyik,
mint éhezők a konc fölé hajolva,
viharsirályok porrá csipkedik.
A napsugárnak tisztító malasztja
a fátyolfelhőkön kacagva néz át,
de még a várost csendesen dagasztja,
mint jó anyám a sós pogácsatésztát.
Ilyenkor, otthon, oldaladhoz bújva
ragasztom eggyé azt, mi eltörött,
meleg pihék között, naponta újra,
felébredünk a kávégőz fölött.
Egy perc talán, s én is hozzácsapódom
a villamosra pattanó alakhoz,
(olyan, mint csak képen látott apósom);
a sarkon már a boltos friss halat hoz,
a földre rakja terheit, hogy intsen,
beszélni nem tud, fújtat és szuszog,
de tudja ő, és tudja itt már minden:
megjöttél, kedves, érted indulok.
2018. szeptember 20.
Ha élmény volt, az nekem nagy öröm.:) Köszönöm, kedves Feri.
Életképek nagy halmaza, amit írtál és élmény adtál,hogy olvashattam!
Szeretettel gratulálok!
Üdv/Feri
Jaaa 😀 Aszittem, már megint szerénykedsz, Gittám! 🙂 Azért megpróbálhatod, ki tudja mi minden lakozik még benned! (l)
Csilla, drága, a tehetség kapcsán festői tehetségére gondoltam;)
Köszönöm, Gitta, hogy hozzászóltál. Ne szerénykedj, nyilvánvaló, hogy tehetséges vagy és, ha kihívásnak vennéd, én annak csak örülni tudnék! Ez egy portugál életkép, egyébként. 🙂
Akár egy életkép valamelyik flamand vagy holland festô ecsetjébôl, olyan ez a vers. Ha lenne tehetségem, kihívásnak venném. Csilla, ismét nagyon alkottál. Hiába no, a tehetseget nem útközben tanulják.
A mâsik, aktuális versed az ôszrôl ( amott) szintén fenomenális.
Gratulálok(l)
Attila! 🙂 Örülök, hogy itt vagy! Nekem a 4. vsz. nélkül hiányérzetem van, igaz, kicsit más, jól írod, és a zárás sem olyan erős, mint amilyennek szerettem volna, de a 3. strófa végét sem érzem jó befejezésnek. Persze lehet azért, mert már 'így nőtt hozzám' a vers… Mindenesetre köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel és megírtad a véleményedet!
Kati! Észre sem vettem, hogy diskurálgatot írtam 🙂 két asszonyság dumálgat – két asszony diskurálgat; én olyan nagy különbséget nem látok, de talán az utóbbi tényleg jobb picit.
Rendben Csilla, várom. Megtisztelsz vele. A diskurálgat szó egyébként jó lenne, csak több a szótagszám, mint a dumálgat-ban.
Kati
Kedves Zina!
Jó vers ez, és cseppet sem unalmas. Ellenkezőleg: élvezetes!
Azonban elhagynám a negyedik versszakot, amely kissé széteső, és tartalmilag nem passzol az előző háromhoz. A vers tetőpontja egyébként is a 3. versszak végén van, amely egy nagyszerű lezárás lehet.
Köszönöm szépen az észrevételt, örülök neki! Amikor írtam a verset nem tűnt fel, de amikor átfésültem, egy pillanatra megakadt a szemem a diskurálgaton, viszont nem éreztem, és most sem érzem zavarónak.
Kedves Kati, ha van időd, kedved, energiád hozzá, egy most készülő versemet átküldeném privátban egy rövid véleményezésre.
Szia Csilla!
Az asszonysággal nincs különösebb bajom, viszont a dumálgat helyett valami más jobban illene. Pletykálgat vagy valami hasonló. Esetleg asszonyok pletykálnak …
de nem kontárkodok a versedbe. Inkább örülök, hogy egyre gondoltunk.
Kati
Kedves emberek! 🙂 Köszönöm szépen, hogy elolvastátok és hozzáfűztétek a gondolataitokat. Nekem meg az az öröm, ha sikerült nektek is "benne élni", ahogy Virág írta. Kicsit féltem attól, hogy hosszúnak és unalmasnak tartjátok majd.
Kedves Kati, két szóra is tippelek, asszonyság vagy dumálgat? Kíváncsi vagyok én is, hogy te melyiket mondod és miért.:)
Kedves Csilla!
Kifejezetten jó vers. Profi. Egy szó nem illik bele szerintem, kíváncsi vagyok, te melyikre tippelsz?
Üdv: Kati
Kedves Csilla !
Ez a vers a tied és mégis van valami közös József Attila leíró költészetével. Ahogy olvastam szinte együtt éreztem át az ő látásmódját. Leginkább " A Dunánál" című verséből sugárzik hasonló leírás a mindennapokból.
Szeretettel gratulálok,Zsófi.
Hangulatos emlékképeidhez szeretettel gratulálok!
Örömmel olvastam. Köszönöm (l): Ica
Szinte magam elott latom a kepet !
Annyira hu abrazolas !
Remek versedhez szeretettel gratulalok Zina kedves !:]
Kedves gondolatok, álomszép köntösbe burkolva.
Csodásak az életképek, olvasásukkor szinte benne éltem.
Köszönöm az élményt. Virág
[b][center][color=#9900cc]Kedves Csilla !
Szép életképet írtál, ami teli s teli van szebbnél szebb hasonlatokkal és annyi finomsággal írtad meg, hogy szívesen olvastam, mert tetszett,,,,
Szeretettel !
-keni -[/color][/center][/b]