Egy pillanatot kérek…

Csak egy pillanatot kérek…

Csak egy pillanatot kérek, egy kicsit,
hogy érezhessem milyen az örökkévalóság,
Hogy egy pillanatra elfelejtsem , milyen gonosz lett a világ!
Hogy szárnyalva lássam, mint lentről nem tudok,
Mit a legjobb időben majd neked is átadok.
Csak egy percet kérek, hogy tudjam,
az álmaink nincsenek is messze,
Hogy érezhessem milyen lenne a végtelenbe veszve.
Hogy felhőket szeljek át,
s ha közben eső hullna rám,
Hagynám hogy végig folyjon arcom bársony vonalán.
Aztán földet érjen, mint ezer csillogó ékkő,
mely partokat épít újjá,
Melyeken a romlás pusztító átka torzult istenként lép úrrá.
Csak egy pillanatot kérek a fenti szabadságból, mit lentről nem láthatok,
abból a világból.
Hol csak az álmok után megyek, ahol csak ha egy percre is,
de végre szabad leszek.
Mert hiszek önmagamban, hiszek a csodákban,
hinni fogok majd a változó világban.
Csak egy percet kérek, hogy tudjam,
az álmaink nincsenek is messze,
Hogy érezhessem milyen lenne
a végtelenbe veszve!

A.E.

Szólj hozzá!