Április csókja

Április csókja

Anyàm csendes éjt – Àlmodik.
Csukott pillái alatt imádkozik.
Hogy e világ, e fránya sötétre,
megnyugvàst osszon az ég végre.

Künn lassan virrad,
fáradt szél búgva, muzsikál ràja.
Csókot ad az ablaknak lapjàra,
felkelő Napnak karimàja.

Madarak fecsegnek,
az orgonafáknak ágain.
Megpihen ott az élet,
selymes szirmú apró virágain.

Repedezik a föld,
mint öreg arc felszine.
Könnyek, s izzadságnak halma,
futnak be annak erezeteibe.

Ásít a rét,
fésülködnek a felhők.
Ezer világot látott,
e csapzott tekergők.

Születik a nap.
Melyben élünk, létezünk.
Születik a nap:
Szeliden reménykedünk.

Anyám sóhajt,
majd kakas rikkant ébresztőt.
Már fürdik a folyó,
sárga sugárból van halomra való.

Éneklés jön,
lovak patái dobognak.
Nyikorog a szekér,
pàntjai kiàltoznak.

Jujj – jaj, jujj – jaj.
Ébredj kósza álmodból.
Jujj – jaj,jujj – jaj.
Làm e sikoly ràd gondól.

Virágok szirmai kipattannak,
lovak a mezőre rohannak.
Tarka réten, e virágok százezreiben:
Nyájak legelnek, harsognak csendesen.

Mint a szelíd fény,
mi közénk lépett már.
Az ablaknak párkányán,
egy kedves cica vàr.

Dorombol, hisz érzi,
gazdasszonya mocorog.
Àgyàban még suttogva,
egy ” Mi Atyànk “-ot mormogott.

Pára száll fel,
gőzölög az udvaron.
Hangya úr kenyérmorzsával,
kerűl egy cseppet jobb oldalon.

Régi álmokból :
Békegalamb száll fel.
Boldog kis madaram;
Krisztusunkhoz szállj el.

Mond meg néki – Üzenem.
Anyám csendes éjt álmodik.
S csak vigalomról, s szeretetről.
Elmúlt percekért nem sopánkodik.

Kisizsàk ; 1994. Àprilis 22. Péntek.