HOLT LELKEK ÉNEKE
Mint sejtelem, egy kórus hang nélkül,
egyszerre mozduló vértelen ajkak,
ütemre egyszerre dobbanó lábak,
csúf hieroglifák rajzolva, emlékül.
Mítoszok élnek, nincsenek félelmek,
nem rebben szempilla, üres szemgödör,
eltűnt a gyönyör, az élet nem gyötör,
szívedben halott szerelmek véreznek.
Hangtalan sejtelemként szól énekem,
szétégett hangszálak, földi lét nyoma,
ne sírj, engedd most már el a kezem.
Kevés voltam neked, semmi lettem,
Lucifer kezében végződik a spárga,
bábú vagyok, egy zombi-szerelem.
Kedves Keni…
Én ilyennek éreztem, s mert éreztem – megírtam.
A hangulatom nem sokat fog már változni, most minden pokol körülöttem, s változásra nincs lehetőség.
A szonett versformát nagyon szeretem, társ tud lenni nem csak a szerelemben, de az élet rossz dolgaiban is. Legfeljebb "sírva dalol" az ember.
üdv
iMRE
Rita…
Ezt éreztem, eltelt az idő rajtam, nem sok maradt a valamikori férfiból, emberből.
üdv
iMRE
Marika….
nekem a pokolba szól a "bérletem" 😀
üdv
iMRE
[b][i][color=#009900]Kedves Imre !
Hát ilyen lenne a holt lelkek éneke?
Szomorú volt olvasni, mert szinte minden sorod a megsemmisülésről és az elégedettlenségedről mesél,,,
Hangulatod változatlan sötét képeket sugároz !
De mindezt egy szép szonettben fogalmaztad meg !
Barátsággal !
– keni -[/color][/i][/b]
Sajnálom, jobban örülnék ha Lucifer helyett Szt. Péter fogná az életfonal végét.
Kedves Babu
nagyon szépen köszönöm
üdv
iMRE
Kedves Kati
"Holt lelkek" témában sok verset írtam….leginkább magamra vetítve……
A szonett formát nagyon szeretem….bár a szonett egy "dal", de a ritmusa illeszthető minden témához, nem csak a széphez, a szerelemhez…
üdv
iMRE
Siralmasan fájdalmas soraidat szeretettel olvastam !
Gratulálok ……Babu:]
Kedves Imre!
Borzongató vízió, és mindez szonettben. De sokszor az élet is ilyen, nem csak a halál.
Üdv: Kati