Vagyok
Vagyok,
vad orkán magas hegyeknek ormán,
vagyok egy tenger-ár
ki téged a mélybe zár,
az örök folyó, ami hömpölyög,
egy villám mi az égen feletted pörög.
Vagyok,
az origóból a végtelen,
a bátorság – benne a félelem,
tisztességes hit, esküid,
reményedből a halálod,
sötétben árnyaid.
Kedves Imre! Jó vers. A kiteljesült én megnyilatkozása.
Üdv: Kati