A kapus
Iskolának udvarán
Egy pszichológusnő áll,
A következő pillanatban
Már erre-arra sétál.
Csodálkozva nézi
A focizgató gyerekeket,
Örül neki, hisz boldogak,
Hangosan nevetnek.
Feltűnik neki,
Az egyik aranyos gyerek
Egyre csak áll és áll
Nem úgy, mint a többiek.
Odamegy hozzá, s kérdi:
Te miért nem szaladsz velük?
Vidáman focinak,
És olyan jó a kedvük.
Igen, vidámak.
Akad köztük rendes manus.
Én nem szaladhatok velük,
Mert én vagyok a kapus.
2018.05.14.
Köszönöm
ARANYOS VERS!
Tetszett.
Szeretettel: Viola :]