A kapus

A kapus

Iskolának udvarán
Egy pszichológusnő áll,
A következő pillanatban
Már erre-arra sétál.

Csodálkozva nézi
A focizgató gyerekeket,
Örül neki, hisz boldogak,
Hangosan nevetnek.

Feltűnik neki,
Az egyik aranyos gyerek
Egyre csak áll és áll
Nem úgy, mint a többiek.

Odamegy hozzá, s kérdi:
Te miért nem szaladsz velük?
Vidáman focinak,
És olyan jó a kedvük.

Igen, vidámak.
Akad köztük rendes manus.
Én nem szaladhatok velük,
Mert én vagyok a kapus.

2018.05.14.

“A kapus” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!