Az én utam

Az én utam

Az én utam, az én sorsom,
messzire visz,
messze vándorolok.
az úton mindenki elfér,
egymás után a nyomon,
mégis nagy a tülekedés.
a csúcsra mindenki felérhet,
ha hagyják,
ha akarják,
ha hagyom,
ha igazán akarom.
Bármit is állítanak rólam
Nem igaz.
Ha mégis kiderül
Hogy igaz,
Akkor azt kimagyarázom.
Jóhíremet vigyázom
Nektek elárulom,
A dolgokat nem értem,
De megmagyarázom.
Néha azt remélem.
Összecsapnak mellettem
Jó és rossz szellemek,
Fejem felett vonulnak
Fekete fellegek.
Ti értitek ezeket?
Mindenféle emberek
A világból
s jó volna ha elolvasnátok
néhány NAGY VENDEL verset
csupán a javából.
rámkiabálnak páran a kortársaimból,
te mész borért,
nem te következel még.
még nem,
most nem,
már nem.
kritikusaimnak mondom,
nem figyelem ki mit gondol,
vagy hangosan rikoltoz,
csinálom a munkám,
ez a dolgom.
elvetem a magot,
meglátjuk mi lesz belőle,
virág e vagy gyom.
most talán többen
felugrálnak a rádiótól.
a kútmérgező nem piszkít
egyenesen a kútba,
csak a kávájára,
aztán belerúgja.
minden esetre,
elkezdtem árulni
temetésemre a jegyeket,
elkerülve a csődületet.
ingyér meg sem halok nektek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
s lassú, andalító zenével
elindul velem a körmenet,
S megrengetem a hegyeket,
akár egy eszeveszett.

Megjegyzés: 2016 november 18

“Az én utam” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [i][center][color=#cc6600]Kedves Vendel !

    Úgy tudom, hogy Te már egy jól befutott író és költő vagy bizonyos körökben jól jegyeznek Téged, talán sok olvasód és elismerőd is akad mert máshogy ez nem mehet, no meg kell hozzá egy bizonyos olyan tehetség, amivel mi itt nem rendelkezünk,,,
    Megköszönnénk, ha elárulnád ennek a titkát – nekünk is kicsit,,,

    Versedben, legalább is ebben nem találtam semmi különösen megfoghatót, de én nem értek az ilyen típusú írásokhoz,,,

    /pld; – Nem szartam a kútnak csak a szélére, de az is beleesett – ez már régi szakállas mondás,,,/

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/center][/i]

Szólj hozzá!