Várlak Mikulás

Várlak Mikulás

Apró gyermekként tényleg elhittem,
hogy valóság vagy, és figyelsz mindent,
ezért próbáltam jó gyerek lenni,
rosszat soha senkinek nem tenni.

Egyetlen cipőmre büszke voltam,
hisz egyedül fényesre bokszoltam,
türelmesen állt a kályha mellett,
hogy az éj leple alatt megteljen.

Szentül hittem, hogy a kémény lehet,
az egyetlen biztos rejtekhelyed,
hiszen abban jó meleg várt téged,
a megfázástól nem kellett félned.

Reggel nagy izgalommal ébredtem,
milyen ajándékot hoztál nekem,
virgácsot ritkán tettél cipőmbe,
könyv és játék hullott ki belőle.

Több mint hatvan év telt el azóta,
unokám is cipőjét bokszolja,
kérését lerajzolta levélben,
ha lehetséges tegyél kedvében.

Magdolna Léhi

“Várlak Mikulás” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves emlekversedhez szeretettel gratulalok.
    Ott maradnak szivunk csucsken a regi ,szep
    elmenyek !
    Meseszeru soraidat szeretettel olvastam .
    Babu(l)

  2. Drága Magdolna!
    Olyan jó a mesében hinni és olvasni is róla, sőt, látni is a történéseket.
    Szeretettel olvastalak: Viola (f)

  3. [b][center][color=#9900ff]Kedves mesevers, de igazi szép emlék, és hagyományul is hagytad,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!