„A kristálytükör meghasad”;
Ne nézz tükörbe, torz képet látsz, meghasad,
önmagaddal szembe nézni ugye furcsa,
mint egy telefon hívás, mikor megszakad,
vagy átdobtad más hívás miatt – tartásba.
Ne nézz tükörbe, a kristály is meghasad,
ha hazudik a szem, száj, a kimondott szó,
és hallgass kérlek, rossz ha a szó megszalad,
tél jön, mikor a meztelen lélek fázó.
Ne nézz tükörbe, furcsa fényes foncsort látsz,
megtört az üveg, vagy az ezüst túl vékony,
bár önmagad vagy ott, kit legjobban imádsz,
taposs a gázba, de ne maradjon féknyom.
Ne nézz tükörbe, elpirulhat ma az is,
mert őszinte a szemed – ritka pillanat,
a szó hamis, a világ apokalipszis,
ősz van, hideg tél jön, feledd azt a nyarat.
Kedves Imre !
Igazi szép lirai alkotásodat sok szeretettel olvastam !
Maga a cime is különleges :
"A kristálytükör meghasad" !
Szomorú tények elé állitassz mindannyiunkat .
Érzékeny a kristálytükör ezek szerint.
Valószínű hasonlat akar lenni a test és lélek között.
Szeretettel gratulálok….Babu
(l)
[b][color=#990000]Kedves Imre !
Minden történtek ellenére, ami Téged ért, – az írói vénád megmaradt, aminek itt mi nagyon örülünk, ha ezt mondhatom többes számba is,,- hiszen írod szépen sorba verseidet,,,
Igaz, hogy bennük még kísér a múlt keserűsége, és igaztalansága érződik át, de legalább szomorú perceidet, óráidat ezek a versekre szánt idők megrövidíthetik és kiírhatsz magadból sok fájó negatív érzést,,,
Barátsággal !
– keni -[/color][/b]