A vihar !…
Monsoon vihar lepte meg a környéket,
Kinéztem az ablakon minden fa remegett.
Nem tudták,hogy ez az előjele a vésznek,
Hatalmas szélvihar lett a vége az egésznek.
Szomorúan láttam a legkedvesebb fámat,
Tövestől tépte ki az esze – veszett állat.
Nem a kárt sajnáltam,csak a szép fámat,
Amit én ültettem,kiskora óta dédelgettem !
Tíz év alatt hatalmas fa lett a kis fábol,
Ránézve most,szomorúság érint a javábol.
Sárga virágaiban gyönyörködtem minden
Tavasszal,levelei örökzöldek,ritka szépségek.
Másikat ültetnék helyébe,de valami aggaszt,
Már nem érném meg a virágzást tavasszal.
Engem is elkap az orkán,visz magával,ki tudja
Hová kerülnék,ebben a hatalmas világban !
Ágoston TIbor
Kedves Viola !
Tudom Te is értékeled a természet szépségeit
Köszönöm az olvasást
Szeretettel Tibor
Kedves Tibor!
Együtt érzésem fejezem ki a sok pusztulás és átélés láttán.
Szeretettel: Viola *)
Kedves Babu !
Nincs sehol annyi természet okozta csapás mint ebben az országban,ami annak tudható be,hogy két tenger között van.
Köszönöm az olvasást
Szeretettel Tibor
Kedves Keni !
A természet az egyedüli úr,néha megharagszik és dühöng,nem érti
a primitív embert aki ellene fordul
Köszönöm az olvasást.
Barátsággal Tibor
[b][color=#990000]Kedves Tibor !
Tragikus és egyben szomorú verset is hoztál most magaddal, de az élet néha eléggé különös helyzetekbe hoz minket embereket is,,,
Szomorúan olvastam végig kis versedet !
Barátsággal, és részvéttel, ami a fádat illeti,,,
– keni -[/color][/b]
Drága Tibi !
Meglepôdve olvastam a Monsoon viharról irt szomorú
versedet.
Láttam egy videót a viharral kapcsolatban ,de borzalmasak
azok a felhők ,ahogy a szél cibálja őket .|)
Szerencsére nálunk legalább ez nem fordul meg ,de van elég
más a nyakunkon.
Szomorú lehet a hely egy ilyen vihar után.
Szépen érzékeltetted a kis fával kapcsolatban .
Szeretettel olvastam……Babu