kilencedikről

kilencedikről

a kilencedikről minden oly fura
a földig futó szocreál erkélyek sora
mire az elsőre ér zárja a háromszöget
és a fonnyadó leander leveleket
bemossa a bonza-jok poros zöldjébe

kilógó dunyhákat szárít
mindenütt kosz és rozsda ásít
meg valami örökös huzat, mi csendben
zümmög, nem rezdül semmi sem
mégis érzed, hogy arcodon mászik

az eső így őszelő táján esik
nézed az egymásra hulló cseppeket
vágyod, hogy arcodba vágjon a szél
míg földet érsz a betonon

“kilencedikről” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Rita…
    igen…elmúltak az idők (vagy a tetők lettek magasabbak?)…sajnos…
    én nagyon öreg vagyok már….
    nincs tetőugrálás…
    :)))

    üdv
    iMRE

  2. Kedves Anni….

    Az erkélyen vonz a mélység….de nyugalom…túl sokszor kiáltottam már "farkast"…azok meg nem jönnek 🙂

    üdv
    iMRE

  3. Ütős vers! Nekem a sötét gondolatok csorbításában valamelyest segít az írás…
    Szerintem, a fullasztó létezés kínját is meg kell mutatni…
    Szeretettel gratulálok drámai versedhez, kedves Imre!
    Üdvözlettel: Anni 🙂

  4. Keni…
    ismersz már….nem vagyok "vidám-hajlamú"…és hát erről a pokolról írni könnyű….megtettem…s teszem…

    üdv
    iMRE

  5. Kati…

    nem értetted félre…tudom, nem vagyok egyedül….ugrálna más is….
    ne félj…gyáva vagyok én hozzá…
    magam ellen lázadjak?…megtettem már ezerszer….
    de már fáradt vagyok…nagyon fáradt….

  6. Feri…ismersz már pár portálról….engem valahol megfogott a panel-világ….sokat írok róluk…persze magam rakva az "erkélyre"

    kösz a hsz-ed

    üdv
    iMRE

  7. [b][i][color=#0000ff]Kedves Imre !

    Nem egy vidámító verset írtál, de amit mondani akartál vele belőle kiérződik,,,

    Üdvözöl !

    – keni -[/color][/i][/b]

  8. Kedves Imre!

    Lehet, hogy ezt a versedet is félreértem, de ha nem, akkor kérlek, ne azonosulj te semmiféle esőcseppel! Annak az a dolga, hogy a földre/betonra/ hulljon, lemosva a szocreál szennyét.
    Tudod, hányan ugrándozhatnánk le különböző magasságokból?
    És ha lázadónak tartod magad, mint ahogy a múltkor írtad, akkor légy szíves, lázadj most is, ha kell, önmagad ellen. Nem olyan régen írtam egy verset Élni címmel. Ha van kedved, olvasd el. Nem olyan jó, de érvelnem kellett a saját sötét gondolataim ellen.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!