árnyképek

árnyképek

rohanó időben, megszabott úton vakon lépve, furcsán fáj visszanézni,
távol már a tegnap és már nem tudom, valaha is akarok-e érkezni,
ostoba álmokban szó-inzerteket pakolok a megszokott makacs daccal,
botor módon a ködben elveszett árnyképekbe merülök még akarattal,
pendelyt visel a holnap, egyszer felnő, majd nélkülem fut az idő, csak veled,
történetedben lesz néhány csúf szeplő, vállrándítás, ennyi – volt egy szerelmed,
szakadék fölött ingó pallón járok, őszidő, hideg eső csap arcomba,
még kék-fény égre, napsütésre várok, mint szomjazó a gyümölcs párlatára,
néha jó is lenne egy kis kábítás, ha már megzökken a világ köröttem,
ha egy kicsi fehér ház már nagyon más lesz, ledőlt kéménnyel, szurkos, rút falak,
kóróvá száradt virágok, horzsolás rajtunk a múlt, győzött a makacs akarat