CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL

CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL

Csak egy árva falevél
hintázik az ágon,
vidám társaival
ringatódzott nyáron.

Zöld ruhája új volt,
eső mosta folyton,
napszárított arcán
ragyogott a mosoly.

Elfutott az idő,
messzire szaladt,
néztek utána még,
fáradt madarak.

Szép ruhájuk lassan
barnára kopott,
néha egy egy levél
óvatlan elomlott.

Hanyatt dőlt a földön
a sok hervadt levél,
csak egy hirdette még,
odafönt hogy ő él.

Hiányoztak neki
a jó társaságok,
árvaságra jutva,
csak utánuk vágyott.

Lent a barátai
megágyaztak neki,
fáradt öreg testét
közibéjük veti.

Összebújnak fázva,
mind a hű pajtások,
kiket az ősz heve
össze vissza rázott.

Kopár téli estén
dühhel kotor a szél,
kupacban hever amit
söprűje összeterel.

2018. NOVEMBER 09.

“CSAK EGY ÁRVA FALEVÉL” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Vendel: A vers nagyon szép. Viszont a helyesírási hibát kérd javítsák, bizonyára csak egy elütés. Szeretettel. Éva ( dühhel-dühvel)

  2. [b][center][color=#ff6600]Kedves Vendel !

    Szépet és szépen írtál az egy árva falevélről,,,

    Üdvözöl !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!