Üvegszilánk
Matt fekete rúzs pillangó,
Az ajkaid elfojtott sóhajok,
Odakint csendben száll a hó,
Nincs visszaút onnan, ahol vagyok.
Néha nem elég csak az a mosoly,
Néha a lelked is kell mellé,
Összekötve, mint egy virágcsokor,
Úton a mélység bugyra felé.
Mint a levegőben ragadó füst,
Úgy szeretnék még én is maradni.
Hozd ide a könyvet, a gót betűst,
Érzem, lehetnék egyszer valaki.
Hunyd be a szemedet, kérlek,
Ne lásd, ha átütöm a tükröt.
Éles, táncolnak a fények,
Itt már minden annyira züllött.
Veled hulljak egyre lejjebb,
Vagy nézzem, ahogy zuhansz?
Nem hiszem el, hogy ez kellett,
Puffanás, teljes kudarc.
Valami motoszkál legbelül,
Boldog vagyok, de miért is ne?
Hallgatom a csendet egyedül…
Nem, többet egy árva szót se.